Emlékezés az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc Hőseire

Március 15-én országszerte és a világ számos pontján a magyarok kokárdát tűztek szívük fölé. Néma tisztelet ez a hősök előtti fejhajtásra. Harcosok voltak, akiket ugyan levertek, de mégis tetteik nagysága örökre beírta magát a történelembe és a szívekbe. Kivívták az egész nemzet és Európa tiszteletét.

A Márciusi Ifjak 20-30 éves fiatalok voltak, de akadt közöttük tizenéves is. Hittek a szabadságban, a szuverenitásban, abban, hogy joga van a magyarságnak a nemzeti függetlenséghez. Az ő lelkesedésük, hihetetlen elszántságuk kimozdította az országot az elnyomás gödréből. Ők az életüket adták a jövő szabadságának reményéért.

Hogy ma mit tanulhatunk tőlük? Miért fontos a történelem nagy fordulópontjaira emlékeznünk? Azért, hogy lássuk az összefüggéseket, lássuk az embert mindig minden körülmények között. Ma a távolból már kissé kívülállóként látjuk a múlt hibáit és elszörnyülködünk rajtuk, hogy voltunk képesek mi emberek ilyen szörnyűségekre? Ám a nagy kérdés, hogy ma is megtörténhet hasonló? A felelősség a miénk. Éljünk a ránk hagyott örökséggel és adjuk tovább utódainknak!

Emlékezzünk rájuk most a járványügyi helyzetben is, amikor sajnos nem tudjuk együtt leróni hálánkat, elismerésünket, de otthonainkban vagy a Hivatal előtti Kopjafánál mindenki megteheti akárcsak egy szép gondolattal, egy szál virággal, egy kis mécsessel.

 Tisztelettel: Elekes István polgármester