Posztumusz Díszpolgári címek adományozása Cserszegtomajon

2022. december 18-án Cserszegtomaj Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete 114/2022. (XI. 30.) számú határozata alapján posztumusz díszpolgári címet adott át, Dr. Vajkai Aurél néprajzkutató és Szabó István író részére, a Karácsonyi ünnepség keretében.

A képen Dr. Vajkai Aurél posztumusz díj átadói láthatók balról jobbra haladva:

Farkas Ármin jegyző, Tolvéth Gyulás Tamás képviselő, Antal László képviselő, Bojtné Pál Szilvia képviselő,

Kupár Kovács Fruzsina alpolgármester és Elekes István polgármester

Dr. Vajkai Aurél (Kolozsvár, 1903. május 14. – Budapest, 1987. november 29.) orvos, néprajzkutató, muzeológus, szakíró, aki 1927-ben orvosi diplomát szerzett a budapesti tudományegyetemen.
Figyelme hamarosan a néprajz felé fordult. 1930-tól rendszeresen végzett néprajzi kutatásokat. 1937-től Veszprémben volt muzeológus, majd 1939–41 között a keszthelyi Balatoni Múzeumban gyakornokoskodott. 1941-től a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársaként végezte feladatait. 1949-ben ő rendezte a II. világháború után elsőként megnyíló keszthelyi Balatoni Múzeum néprajzi kiállítását. 1959-ben elnyerte a történettudomány és a néprajz kandidátusa címet.
1965-ben vonult nyugdíjba. 1950-től Balatonalmádiban élt, emellett sokat tartózkodott Cserszegtomajon. Tudományos munkássága a néprajz szinte minden területére kiterjedt, foglalkozott a népi építészettel, a népi orvoslással, a paraszti életmóddal, a népi kultúrával. Több száz tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban. Felfedezte és írói pályáján elindította Cserszegtomajról Szabó István (1931–1976) írót. Munkássága elismeréseként 1977-ben Győrffy István-emlékéremmel, 1983-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.
Vajkai Zsófia írása: „Cserszeg, ahová Vajkai Aurél néprajzi gyűjtőként először egy lakodalom alkalmából került el, nagyon megtetszett neki. Először a táj szépsége ragadta meg, majd ahogy közeledett az emberi lakhelyhez, neki, aki mindenféle zártságot, kötöttséget nehezen tűrt, nagyon megfelelt a szabadon bejárható hegyközség, ahol sem kerítés, sem dühös kutya nem állta útját… Cserszegen ismerte meg édesanyámat, aki tősgyökeres cserszegi volt, általa rokonságba került szinte az egész „heggyel”.1961-ben, amikor édesanyámék megosztoztak a testvéreivel, a kapott telken felépítették a „kisházat”. Ez lett aztán a kedvenc tartózkodási helye.
Végső nyughelyet is itt kívánt magának, a cserszegi temetőben, felesége, Mosdósi Terézia és a Mosdósi család többi tagja mellett.
A „kisház” utcája ma Vajkai Aurél utca, végén pedig emlékhely áll tiszteletére.”

A képen Szabó István posztumusz díj átadói láthatók balról jobbra haladva:

Farkas Ármin jegyző, Tolvéth Gyulás Tamás képviselő, Antal László képviselő, Bojtné Pál Szilvia képviselő,

Kupár Kovács Fruzsina alpolgármester és Elekes István polgármester

Szabó István (Cserszegtomaj, 1931. március 7. – Budapest, 1976. március 16.) parasztcsaládból származott. A keszthelyi polgári iskola elvégzése után földművesként dolgozott. 1949–51 között traktoros volt a keszthelyi gépállomáson, majd fél évig katonai szolgálatot teljesített, melynek letöltése után hazatért szülőfalujába és ismét földművelésből élt. Közben 1951–53-ig az inotai építkezéseknél is folytatott segédmunkát.
Első írói próbálkozásaira Vajkai Aurél néprajzkutató figyelt fel. 1953-ban megismerkedett Kodolányi Jánossal, majd Jankovics Ferenccel, aki Szigligeten bemutatta írótársainak. 1953–56 között a pesti egyetem bölcsészkarán magyar szakon folytatott tanulmányokat, de nem fejezte be. Előbb könyvtáros, majd szabadfoglalkozású író lett. 1954-től jelentek meg novellái. Művein Móricz Zsigmond és Kodolányi János hatása is érezhető.
Írásainak legnagyobb része gyermekkorának környezetét, a paraszti világot idézi, a magyar falusi társadalom múltját és átalakuló életét mutatja be drámai feszültséggel, nagy lélektani érzékkel. Rendszeresen jelentek meg írásai az Új Hang és a Szabad Ifjúság c. lapban. Novelláiból Tallinban válogatás jelent meg észt nyelven.
Alkotó munkásságának elismeréseképpen két alkalommal is József Attila díjjal jutalmazták (1957, 1964). Élete utolsó éveit már nagyrészt Cserszegtomajon töltötte. Végső nyughelye is szülőfalújában a cserszegi temetőben lett.
Életművét Vajkai Aurél így foglalta össze: “Mindaz, amit Szabó István írásaiban, novelláiban megörökített, Cserszegtomaj hegyközségről szól, a hegyközség embereinek inkább komor, mint vidám életéről.”
Emlékét őrizve a cserszegtomaji általános iskola 1997. október 23-án vette fel nevét, így Szabó István Általános Iskola lett.